1875 – 1884: A kezdetek

A Blackburn Rovers futball klubot 1875-ben alapították, egy november 5.-ei találkozót kővetően, melyre a King William Street-en lévő St. Leger Hotelben került sor. A találkozót kettő shrewsbury-i öregdiák szervezte, John Lewis és Arthur Constantine. A találkozó célja az volt, hogy megvitassák egy, a szövetség szabályai szerint müködő futball klub megalapítását. Tizenheten voltak jelen, a résztvevők többséget a blackburn-i gimnázium öregdiákjai tették ki.
John Lewis, egyike a két alapító tagnak, akik megszervezték a találkozót amely a Blackburn Rovers megalapításához vezetett.
Fontos feltétel volt, hogy a klubot művelt középosztálybeliek alapítsák. Ezek az emberek voltak Blackburn üzleti életének alkotói. Az oktatásukat és az üzleti életben betöltött szerepüket ki tudták használni, hogy ezt a fiatal játékot népszerűsítésék. A Rovers első játékára Church-ben kertül sor 1875. december 11.-én, melyről a Blackburn Times december 18.-ai számában a következőkép számolt be:

“Szombat délután egy futball mérkőzés került megrendezésére Church-ben. A blackburn-i klub, a Rovers és a church-i klub játékosai között. A kezdőrúgást délután háromkor végezte el a Blackburn kapitánya, és körül belül 30 percnyi játék után meg is született az első gól. Melyet Birtwistle, a Blackburn játékosa jegyezhetett. Nagy küzdelmek árán végül is sikerült a Church-nek is betalálnia és így a mérkőzés döntetlennel ért véget.” Sok éven keresztül Blackburn és a pamutkereskedelem gyakorlatilag úgyanazt jelentették. A város nagyszámú pamutfeldolgozói és hasonló kereskedelmi ágai egy gazdag, művelt középosztályt jelentettek a klub számára. Továbbá a vevők egyre jobban elkezdtek érdeklődni a labdarúgás, mint egy egyre inkább növekvő népszerűségű játék iránt. Megalakulása után a Rovers egy lett a kisebb klubok között az ipari északon, mely újabb kihívást jelentett az arisztokratikusabb amatőr déli kluboknak.

BLACKBURN ROVERS A KEZDETEKBEN 1882/83

Hátsó sor, balról-jobbra: T Greenwood, D. Greenwood, J. Haworth, A. Thomas. Középső sor, balról-jobbra: F. Birtwistle, J. Baldwin. Első sor, balról-jobbra: H. Ibbotson (játékvezető), J. Duckworth, T. Dean, R. Birtwistle, J. Lewis, F.Hargreaves, W. Duckworth.

A klub mezének megtervezésekor nagy szerepet játszott, hogy több befolyásos klubtag volt Old Malvernian. Viszont a zöld fehér negyedelt ingek, világoskékké és fehérré váltak köszönhetően a cambridge-iek hatásának. A kezdetekben a pénzügyek sok problémát jelentettek. Nem volt a klubnak saját pályája, az egyetlen jövedelmük a játékosoktól származott, ez az első évben Ł2..8s.0d(2 fontot és 40 pennyt) tett ki. 8/10d (44 penny) költöttek felszerelésre, mint például kapufára és 15/- (75 penny) magára a játékra. A korai játék stílus, amit átvett a fiatal klub, nagyon hasonló volt az úri, déli klubok által játszotthoz. Ez akkoriban korinthoszi stílusként vált ismertté. Inkább a nyers erőt helyezték a kifinomult labdakezelés elé, inkább a Wimbledonhoz stílust játszották, mint sem a Manchester United félét. Az egyre nagyobb érdeklődésnek köszönhetően egyre több figyelemreméltó klub alakult Blackburn közelében akkoriban. Ilyenek voltak a Cob Wall, St. Marks, Park Road, Darwen, Church és a Blackburn Olympic. BLACKBURN ROVERS 1884

Hátsó sor, balról-jobbra: Lofthouse, McIntyre, Beverley, Arthur, Suter, Forrest. Első sor, balról-jobbra: Douglas, Sourbutts, Brown, Inglis, Hargreaves.

A klub első pályája Oozehead közelében volt, ez a hely sok mindenre hasonlított, csak épp egy elsőosztályú futballpályájára nem. Elég furcsa volt ez a pálya, például a kezdőkörtől nem messze volt egy gödör mely öntöző lyukként funkcionált. Ezt a pályahibát a mérkőzés időtartamára lefedték fadeszkákkal és betakarták gyeppel. Nem meglepő, hogy a klub tartózkodása itt nem volt túl hosszú életü. Először a Pleasington Cricket Ground-on, azután az Alexandra Meadows-nál játszottak, ahol 1878. január 2.-án megmérkőztek a híres Partick Thistle csapattal. Dick Birtwistle két gólt rúgott és ezzel egy fontos győzelmet arattak. Bár a klubot 1875-ben alapították, a kezdeti idők részletei nagyon vázlatosak, egészen az 1878-79 szezonig amikortól is a helyi sajtó rendszeresen beszámolt a Roversről A fejlődés, amit a kezdeti időszak óta elért a klub, lemérhető azzal a ténnyel, hogy a csapat 1879-re készen állt arra, hogy először elinduljanak az Angol Kupában. Mi után megverték a Tyne Association-t és a Darwen Rovers-et, kiestek a kupából egy 0:6-os súlyos vereségnek köszönhetően a Nottingham Forest ellenében. Akkoriban egy új klub veszélyeztette a Rovers fennhatóságát Blackburn-ben, a James Street és a Black Star klubok összeolvadásából létrejött Blackburn Olympic. Ennek a fenyegetésnek a hatására a Rovers elkezdett erősítés után nézni, méghozzá észak felé,  Skóciába. A barátságos meccsen elszenvedett vereségek ezektől a csapatoktól, mint például a Glasgow Rangers, ráébresztették a klubot, hogy milyen fontos a labdakezelés és nagyobb taktikai tudatosság, amik a skót játékosokat jellemezték. A Rangers kapitányának, Hughie McIntyre-nek, a megszerzése óriási hatással volt a klubra mind a pályán, mind azon kívül. A skótok leigazolása a későbbi időkben problémákat okozott, viszont az előbb kifejtett előnyök igaznak bizonyultak. Az első klub ami skót játékosokat igazolt, a Darwen volt. A sikeres igazolásaik és játékos politikájuk jelentős klubbá, a Rovers vetélytársává tette őket. A leghíresebb igazolásuk Fergie Suter volt, aki később a Rovers egyik legelszántabb játékosa lett. Kőfaragóként dolgozott a környéken, így került kapcsolatba a Darwen klubbal az 1879-80-as szezonban. De mivel túl keménynek találta a követ a környéken, ezért az volt az egyetlen módja, hogy ott tartsák, ha fizettek Suternek, hogy játsszon.

Egy Lancashire Kupa meccs a Rovers és Darwen között 1880. november 27-én megmutatta miképp érez a két klub egymás iránt. A játékosok több oda nem illő viselkedése következményeként a közönség több alkalommal is berohant a pályára. Ezzel elérték, hogy a bíró a félidőben félbeszakította a meccset. Suter átigazolása a Rovers-hez még inkább súlyosbította a helyzetet.

Az 1881-82 szezonban a klub egy új pályára költözött a Leamington Street-en és hozzáfogott, hogy felújítsa a lelátót 500 font értékben. Ez a költözés egybeesett a Rovers addigi legjobb FA Kupa szereplésével. A harmadik körben a Darwen-el kerültek össze. A Darwen eddigi szerencséje most végső hanyatlásban ment át, köszönhetően a skót játékosok elvesztésének. Ez a Blackburn malmára hajtotta a vízet, nem is csoda, hogy 5:1-es győzelemet arattak. Ahogy egyre meneteltek előre a kupában a város futball lázban égett. Egy szerdai elődöntő visszavágó megnyerése még inkább növelte a lelkesedést. A Kennington Oval-ban rendezett döntőben az Old Etonians volt az ellenfelük. A sok lelkes Rovers szurkoló támogatása ellenére mégis a Blackburn veszített 1:0-ra. A legyőzött csapatot ennek ellenére hősökként üdvözölték Blackburn-ben, és valamennyire vigasztalta őket, hogy legyőzték az Accrington-t a Burnley Cricket Club-ban és felemelhették a Lancashire Senior Kupát. A Rovers FA Kupa sikerei itt kezdődtek és a klub fennállásának az első három évtizedben a kupa megnyerése ugyanúgy a legfontossabb volt mind a játékosoknak, mind a rajongóknak. Az 1882-83 szezon korai kupa kiesése miatti fájdalmat nem csökkentette az sem, hogy legyőzték a Blackburn Olympic egyesületét, akik először hozhatták haza a trófeát Blackburn-be. Valójában ők voltak az első északi csapat akik megnyerték a kupát. A következő szezonnak a Rovers úgy állt neki, hogy felülmúlja az Olympic sikereit. Legyőzték a Southport-ot, a South Shields-et, a Padiham-ot, a Stavely-t, az Upton Park-ot és a Notts County-t, mielőtt találkoztak volna a híres skót klubbal, a Queen’s Park-al a döntőben. A döntőben kiderült, hogy különbözőképpen értelmezték a les szabályt Angliában és Skóciában, és ez zavarhoz vezetett a pályán. Végül is a Rovers megnyerte története során elöszőr a kupát, köszönhetően Brown és Forrest góljainak. Sajnos a Queen’s Park vezetősége és szurkolói úgy hagyták el a pályát, hogy a játékvezetést hibáztatták vereségükért. Ez a dicsőség még inkább feltüzelte a blackburn-i klubot, így egy szezonnal később ismét a klub vihette haza a kupát. A 1884-85-ős szezon döntőjében ismét a Queen’s Park-al kerültek össze, és ismét a Rovers diadalmaskodott egy 2:0-ás meccsen.

WordPress Themes