1895 – 1904: A század vége

Az 1890-es évek vége felé egyre romlott a Rovers nyújtotta forma, mind a bajnokságban, mind a kupában. Az 1896-97-es szezonra már a 14. helyre csúszott vissza a klub, majd az ezt követőben a 15. helyet érte csak el. Mivel ekkoriban nem értek a helyek automatikus feljutást vagy kiesést, a csapatnak játszania kellett néhány teszt meccset, hogy maradhat-e.
Az ellenfelek a Burnley, a Newcastle United és a Stoke City voltak. Sajnos mindhárom csapat ellen vereséget könyvelhettek el a kék fehérek és ezzel nagyon valószínűvé vált a kiesés. A megmenekülés meglepő módon egy, a klubot nem igen kedvelő csapat ötletének lett köszönhető.


Blackburn Rovers körülbelül 1895 tájékán
Állósor, balról jobba: Hargreaves, Whitehead, Chippendale, Dewar, Anderson, Turnbull, Cleghorn, J. Hunter . Ülnek: Haydock, Brandon, Ogilvie, Murray

A már biztonságos helyen tanyázó Burnley tett egy javaslatot, hogy az első osztály csapatainak számát meg kellene növelni tizenhatról tizennyolc csapatra. A javaslatot elfogadták, így mind a Rovers, mind a Newcastle megúszta a kiesést. A dolog iróniája, hogy a Rovers egyik alapítótagja, John Lewis a javaslat ellen voksolt. Az érvei között szerepelt az is, hogy a plusz mérkőzések ronthatják a nemzet gazdaságát. Több meccs lesz, az emberek több időt töltenek meccseken munka helyett. A futball ahogy ő fogalmazta, csak egy kis részét kellene képeznie a nézők és az egész nemzet életének. A bent maradás, még ha nehezen is de sikerült és ez felvillanyozta a klubot és a szurkolókat. Talán a sors keze is közrejátszott a dologban, hiszen ebben az évben lépett a színre a tehetséges helyi fiatal, Bob Crompton, aki mindössze 17 évesen már debütálhatott a Stoke City ellen 1897. április 10.-én. megrendezett meccsen. Az 1898-99-es szezon már javulást hozott a teljesítményben, egy hatodik helyet sikerült elérni a bajnokságban, ellenben a kupában már az első körben kiejtette a csapatot a Liverpool. Ezek az idők a változás jegyében teltek. Sajnos a következő évben csak a 14. helyet tudta elcsípni a Rovers. Viszont akkoriban fedezték fel a Rovers egyik legkedvesebb “fiát”, Sammy McClure-t. A robusztus játékos hamar alapember lett a csapatnál és hatalmas lelkesedésével vezette a csapatot a szezonon át. A másik pozitív hír Bob Crompton folyamatos javulása, lassan stabil kezdő lett az angol válogatottban, majd később már csak, mint a védők hercege tartották számon.

Blackburn Rovers az 1900-as évek elején
Balról-jobbra: Chadwick, Whittaker, Crompton, McClure, Bowman, McIvor, Davies, Pentland, Wolstenholme, Bradshaw, Cowell.

A javulásnak hála az 1900-01-es szezonban 9., majd egy évre rá az 1901-02-es szezonba már a negyedik helyen végzett a Blackburn. A szezon meccsét a korábbi bajnokkal, a Sunderlanddel játszotta a csapat. Az Ewood Park közönsége hatalmas összecsapást láthatott, de sajnos hiába dominált a Rovers a mérkőzés nagy részén, a gólt mégis csak a Sunderland jegyezhette Gemmelnek köszönhetően. A szezon végén a Rovers elvesztette az előtte nem sokkal az angol válogatottban debütáló “Kelly” Houlkert. Houlker a több pénzt kínáló Portsmouth-hoz igazolt a Southern League-be (déli liga). A szurkolók ezt rossz néven vették, úgy gondolták a Rovers nem hajlandó pénzt áldozni a sikerért. Ezt hozzáadva a sok elvesztett skót játékoshoz, nem jelentett túl sok jót a csapat jövőjére nézve. Az 1902-03-es szezon nem indult valami fényesen, ennek hála az utolsó pár mérkőzéseken a kiesés elkerülése lett a klub célja. Az utolsó öt meccsen a Rovers bámulatos eredményeket ért el, a lehetséges 10 pontból hetet vitt haza és ezzel megmenekültek a kieséstől. A következő évek sem voltak sikerben túlságosan gazdagok. A klub próbált a pálya felújítására koncentrálni. 1905-ben 1.680 font értékben 12.000 nézőnek biztosítottak új helyeket. Majd rá egy évre egy 395 láb hosszú standot állítottak fel a Nuttall Street-en, mely alatt új öltözök és irodák épültek. Egy tízéves ciklusban 23.000 fontot költött a klub a pálya fejlesztésére.

WordPress Themes