1905 – 1914: A legjobb csapat a környéken

Amikor befejeződtek a stadion munkálatok, a klub elkezdett új játékosok után nézni. Jót tett a csapatnak a vérfrissítés, ilyenkor érkezett a csapathoz az Arsenal angol válogatott kapusa, Jimmy Ashcroft vagy például a Hearts középpályása, George Chapman is.
A változtatásoknak a hála a csapat a negyedik helyen végzett az 1908-09-es szezonban. Ekkor szerzett több játékos is nevet magának, mint például Eddie Latheron akit még a Grangetown-tól szerzett meg a Rovers 1906-ban. A következő szezonban is jól teljesítettek a fiúk és a harmadik helyre sikerült beérni a végén, 45 pontot szerezve, amely az addigi legtöbb gyűjtött pont volt a klub történetében. Október és szeptember között három hónapig vezette a Blackburn a tabellát, egészen addig amíg ki nem kapott a Newcastle és a bajnokesélyes Aston Villa csapataitól. Itt még nem sejthették a későbbiekben mekkora sikerek is várnak majd rájuk.

Mark Mellors, a Bradford City kapusa éppen kivédi a Blackburn lövését az 1911-es Bramall Lane-en rendezett FA kupa elődöntőben

A következő, 1910-11-es szezonban egy borzasztó rajtot kővetően érezhető volt, hogy a klub itt csak a felzárkózásért küzdhet a hátralévő időben. Be is jött a jóslat és a 12. helyre futott be a csapat, ami az előző évi teljesítmény ellenére is jobb, mint amire várni lehetett. A szezon ezzel ezzel elhajózott a Rovers számára, így a kupa fontosabb lett, mint valaha. Ez miből sem látszott jobban mint, hogy miután a Rovers a Southend csapatát kapta idegenben a sorsoláson, felajánlottak az essex-i csapat számára 400 fontot, ha a meccset az Ewood Parkban játszhatják. Egy 5:1-es győzelem lett az ösztönzés eredménye. A következő körben a kék fehérek a Tottenham csapatát kapták hazai pályán, de mielőtt lejátszották volna a meccset a Rovers meglepve az egész futball világot 1911-ben leigazolta a nagy nevű John Simpson-t. Az ewood-i gól nélküli döntetlen után a Rovers délre utazott a visszavágóra a Spurs otthonába. Ahol Bradshaw és Davies góljai a következő körbe juttatták a vendég csapatot. A következő kettő meccs mind idegenben volt. Az első összecsapáson a Rovers egy könnyed 3:0-s győzelmet aratott a Middlesborough felett. A következő meccs már nehezebb volt, de az Upton Parkban is a vendég csapat jött ki győztesen, 3:2-re nyerve a találkozót

A Blackburn lövését Mellors ismét hárította az 1911-es elődöntőben. A Rovers kikapott 3-0-ra és a Bradford ment tovább.


A meccset a Sheffield United pályáján rendezték, a Bramall Lane-en. A Bradford City elleni elődöntő könnyű meccsnek tűnt a Rovers számára. Az egyértelműen esélyesebb Blackburn teljes nyugalommal utazott a meccsre. Körülbelül 4000 szurkoló követte speciális vonatokon szeretett csapatukat. Sajnos azonban több játékos is idegesen forgolódta végig az éjszakát, aminek meg is lett az eredménye, egy elszomorító 3:0-ás vereség. A Rovers ekkoriban a legjobb bajnoki szerepléseit élte. Amikor az 1911-12-es szezon elkezdődött és a csapat az első három meccséből kettőt rögtön el is vesztett, még senki sem sejtette mi jön ezután. Igaz, hogy a forma szépen elkezdett javulni, de az igazi áttörést George Chapman támadóként játszatása hozta meg. Aki a következő 9 meccsén be is talált és a csapat elindult felfelé a táblázaton. Egy három hónapos veretlenségi sorozatnak köszönhetően a tabella élén találhatták magukat. Ekkor következett egy vereség a Bolton Roverstől, majd ismét 9 pontot gyűjtöttek 5 meccsen, amíg nem ismét kikaptak a West Bromwichtól. Viszont ez a jó szereplés az első bajnoki címet jelentette az ewood-i alakulatnak. A Roversnek ebben az évben a kupában is jól ment a játék. A negyedik kör visszavágójában a Manchester Unitedet verték el és így a West Brommal mérkőzhettek a döntőbe jutásért, ahol felül is kerekedtek. Az, hogy mindkét kupát megnyerhetik közelebbinek tűnt, mint valaha. A Liverpool elleni gól nélküli döntetlen visszavágóján sajnos a Rovers 1:0-s vereséget szenvedett és ezzel elúszott az FA kupa. Néhány szurkolót az sem vigasztalt, hogy a bajnokságot ellenben a Blackburn nyerte. A klub mindent megtett, hogy megőrizzék a bajnoki címüket, ennek függvényében igazolták Danny Shea-t és Joe Hodkinson-t is. Sajnos a csapat nem tudta megismételni a tavalyi bravúrt és csak az ötödik hely jutott nekik.

BLACKBURN ROVERS 1913/1914 Billy Bradshaw (balra) és Albert Walmsley éppen szünetet tartanak az Ewood Parkban tartott edzésen az 1913-14-es szezonban. Abban az idényben amikor a Rovers második bajnoki címét zsebelte be három év alatt.

Az 1913-1914-es szezon jobban nem is indulhatott volna. A csapat első öt meccsét mind hozta és hátra sem néztek, egészen a tizenegyedik meccsükig veretlenek maradtak. A nagyszerű formában lévő védelemnek és a 28 gólt vágó Danny Shea-nek köszönhetően a Rovers képes volt sikeresen leküzdeni a máshol jelentkező problémákat. Nem is csoda, hogy az utolsó négy meccsre már meg is szerezték a bajnoki címet. Közben a háború kitört és a labdarúgás háttérbe szorult a nemzet szemében. A következő évben a csapat a harmadik helyen végzett, ezzel adva egy kis rálátást mit is érhetett volna el a klub, ha nem tör ki az első világháború.

WordPress Themes