1915 – 1924: Minden csendes az Ewood környékén

A háború végeztével 1919-ben minden elkezdett visszatérni a régi kerékvágásba, a liga is visszatért, melyet nagy örömmel fogadott a nagyközönség. A Rovers számára ezek az idők a háború előtti forma újraélesztésével teltek. A kezdeti jelek nem voltak túl biztatóak, a csapat inkább csak próbálta megvetni a lábát a bajnokságban.

Jack Carr, a Rovers első menedzsere (1922-26)

Nyilvánvalóvá vált, hogy valamit tenni kell, mert hamar a másodosztályban találhatja magát a klub. Ennek hatására érkeztek új nevek, David Rollo, Frank Reilly, Ronnie Sewell és Levy Thorpe személyében, viszont talán a legfontosabb mozzanat a Stockport-os Norman Rodgers leigazolása volt.Az erősítések ellenére is négy meccsel a vége előtt is még elég valószínűsíthető volt a Rovers kiesése. Az első meccsen az Aston Villa-val csaptak össze, mely párharcból a Rovers jött ki győztesen egy 5:1-es meccsen.

A következő két meccsen a Manchester United ellen a Rovers három értékes pontot gyűjtött. De még így is csak a Notts County mögött állt egy pont lemaradással.

Azonban míg a Rovers 4 gólt rúgott, kapott gól nélkül a Sheffield United-nek, a County hasonló eredménnyel maradt alul a Manchester United-del szemben. Enne köszönhetően a Blackburn megmenekült a kieséstől.

A következő szezon sok javulást eredményezett, melynek hatására a Rovers egészen a 11. helyig kapaszkodott. 1922 februárjában a klub felfogadta első teljes idős menedzserét. Viszont annak ellenére, hogy a nagy tekintélynek örvendő Jack Carr lett a kék fehérek menedzsere, és olyan nagy neveket igazolt, mint Harper vagy Puddefoot, a siker mégsem volt kézzelfogható.

Az olyan kínos kupa vereségeknek köszönhetően, mint az amatőr Corinthians vagy South Shields elleni, Carr uralkodása nem volt túl hosszú életű. Még annak ellenére is, hogy 1925-ben elődöntőbe juttatja a csapatot, bár a Meadow Lane-en 3:1-re alulmaradnak a Cardiff Cityvel szemben. A bajnokságban nyújtott teljesítmény viszont továbbra is elszomorító volt.

WordPress Themes