1925 – 1934: Az áhított kupa

A Rovers előző szezonjai nem voltak túl fényesek. Viszont miután színre lépett a csak Mr. Blacbkburn-ként emlegetett Bob Crompton, minden megváltozott.
Szép lassan Crompton a klub nem hivatalos menedzsere lett és egyre inkább érződött a csapaton a keze munkája. Először 12., majd a következő szezonban 7., a harmadik általa vezényelt szezonban pedig 6. lett a Rovers. Bár még ez a hatalmas bajnoki formajavulás sem tudta felvenni a versenyt az 1927-28-as kupa szerepléssel.

A Blackburn második gólja az 1928-as wembley-i meccsen. Tommy McLean a gólszerző. A Rovers játszik sötét mezben.

A harmadik körben a Newcastle United lett Rovers ellenfele hazai pályán. Majdnem 28 ezer néző volt kíváncsi arra, ahogy a Blackburn átgázolt az ellenfelén Mitchell két, Puddefoot és Thomewell egy-egy góljaival, beállítva a 4:1-es végeredményt. A következő kör sorsolásán az Exeter Cityt kapták idegenben a kék fehérek. Ez volt a legnagyobb nap a Grecians történelmében és nem akarták könnyen adni magukat. Még így is a Rovers tett szert kétgólos előnyre, Roscamp és Rigby próbálkozásaiból. Az Exeter mindent megtett az egyenlítésért, felszántották a pályát. A közönség biztatását csak még jobban növelte, mikor egy vitatható büntetőből gólt szereztek. De az igazi öröm csak akkor érte a hazai szurkolókat, amikor is Mason egyenlíteni tudott. Hála Rankin és Hutton kiemelkedő teljesítményének a mérkőzés hátralévő részét a Rovers kihúzta döntetlennel. A visszavágó is hatalmas küzdelmet hozott és az Exeter hamar előnyhöz is jutott. Roscamp lévén kiegyenlített a Blackburn és Mitchell, valamint Puddefoot góljaival kiütötték a harmadosztályú csapatot. Az ötödik körben a Port Vale csapat tett látogatást az Ewood Parkban. Roscamp és Mitchell lőttek tovább a Roverset a következő körbe. A következő ellenfél, szintén hazai pályán, a Manchester United volt. A város futball lázban égett. Rekord nagyságú nézőszám is összejöhetett volna, de egy pletyka terjedt a városban, mi szerint a kapukat már kora délután bezárják. Ez sok szurkolót bírt rá, hogy otthon maradjon, és így csak 42.312 szurkoló tekintette meg az összecsapást, ez kevesebb az előző köré nézettségénél. A közönség nagyon nem tolerálta a United brutális belépőit. De a végén még is a hazai csapat örülhetett Puddefoot két késői góljának köszönhetően.


ROVERS 1928 Kupa győztesek:
A hátsó sor (csak játékosok), balról-jobbra: Campbell, Rankin, Crawford, Hutton, Jones,
Elől: Thornewell, Puddlefoot, Roscamp, Healless, McLean, Rigby

A Rovers úgy utazott az Arsenal elleni Filbert Street-en megrendezett elődöntőre, hogy papírforma alapján nem sok esélye volt a sikerre. Ez abból is látszott, hogy mindössze 3000 szurkoló kísérte el a csapatot. Az Arsenal a meccs elejétől fogva próbálta dominálni a meccset, de a Roversnek sikerült kibújnia a szorítás alól és Roscamp kiugratásából gól szereztek. Az Ágyusok kettőzött erőfeszítéssel próbálták bevenni az ellenfél kapuját, de mind hiába. A végső sípszó azt jelentette, hogy a Blackburn mehetett élete első Wembley döntőjébe. A csapat ellenfele a Huddersfield Town lett. Számos vélemény szerint az egyik legjobb angol csapat volt akkoriban. Tele volt sztárjátékosokkal, például a Burnley-től megszerzett Bob Kelly vagy Clem Stephenson. A Huddersfield hírnevétől nem ijedt meg az ewood parki alakulat és elszántan küzdöttek. Roscamp ráollózta a kapura a labdát és amint földet ért már szaladt is utána. Beérve saját labdáját sikerült a kapus kezei közül megkaparintani és az üres kapuba juttatni. Huszonkét perccel később ismét a Blackburn volt eredményes, köszönhetően Tommy McLean-nek, aki körülbelül 17 méterről szerezte a gólt. A második félidőben Jackson gólja visszahozta a játékba a Terriereket, de ez nem az ő napjuk volt, ugyanis 5 perccel később Roscamp ismét betalált és ezzel tette biztossá a győzelmet. A hazatérő csapatot több, mint 100 ezer főből álló éljenző tömeg fogadta. Hosszabb távon a Rovers nem tudott építeni a wembley-i sikerre. A következő évben a Bolton búcsúztatja a csapatot egy megismételt meccsen és a bajnokságban sincsenek csúcs formában, bár mindig az élmezőnyben végeznek az 1928-29-es és 1929-30-as szezonban.

BLACKBURN ROVERS-1928 FA KUPA FINÁLÉ A Blackbrun győztes kapitánya, Harry Healless emeli fel és mutatja a kupát az ünneplő szurkolóknak.

A várost sem kerültek el a “nagy depresszió” járvány és a munkanélküliség. Sajnos a város pénzének csökkenésével a meccsekre is egyre kevesebben mentek ki. A Rovers egyre nehezebben tudta felvenni a pénzügyi versenyt a jóval nagyobb városok klubjaival. Kénytelenek voltak megválni pár játékostól, hogy egyensúlyba hozzák a pénzügyekett. Arthur Cunliffe és Ronnie Dix eladása az Aston Villának nagy tiltakozást váltott ki a szurkolókból. Erre a dologra még rátett egy lapáttal, hogy a klub bármiféle magyarázat nélkül kirúgta a csapathoz mindvégig hűséges edzőt, Moy Atherton-t. Majd 1931 februárjában Crompton is távozott a klubtól. Később megpróbálta újra megválasztatni magát, de sikertelenül, így 34 évnyi szolgálat után búcsút mondott a klubnak. A Rovers egy meredek lejtőn haladt egyre lefelé és bármennyire próbálkozott, nem sikerült megkapaszkodni. Ennek köszönhetően a csapat az 1933-34-es szezonban elért 8. helye után egyre gyengébben szerepelt.

WordPress Themes