1935 – 1944: Kiesés és feljutás

Az 1935-36-os szezon katasztrofális szereplése után a Rovers kiesett a másodosztályba.Egy négy győzelemből álló biztató kezdés után azonban nagyot romlott a forma és nem jöttek az eredmények. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a következő 23 meccs alatt mindössze négyszer sikerült nyerniük.

A másodosztályban sem lett könnyebb a helyzet. A legjobb játékosok távoztak a klubtól és gyakran sajnos nem is a reális árukon. Jó példa erre Ernie Thompson, aki nevetséges 4.500 fontért igazolt a Manchester Unitedhez.

BLACKBURN ROVERS STÁB, 1935 augusztus
Első sor, balról-jobbra: J. Barron, E. H. Lapham, J. E. Thompson, T. S. Turner, J. Carver. Második sor, balról-jobbra:, ‘ Bobby ‘ Aitkenhead, J. Bruton, A. Whiteside, W. Crook, F. l.Talbot, J. M. Beattie, W. Young, A, Sharp. Harmadik sor, balról-jobbra: P. G. Vause, F. Mcgrogan, R. I. Pryde, E. Lanceley, J. Gorman, Mr. A. Barret, R. Grieve, C. Bryant. Hátul, balról-jobbra: J. R. Benson, S. Clark, W. G. Halsall, C. H. Binns, F. Courts, J. I. Hughes, Bleasdale, A. E. Pinxton.

Az FA Kupából is szégyenszemre a helyi rivális, az Accrington Stanley búcsúztatta a csapatot 1937-ben. Sajnos ebben a kiírásban is csak a 16. helyet sikerült elérni, amely inkább a csapat kiesését a harmadosztályba, mint a feljutást mutatta elő. Mikor elkezdtek sötét felhők gyűlekezni Európa felett, közeledett a háború, a Roversnek végre sikerült összeállítani egy ütőképesebb csapatot és végre újra a régi időket idézte a teljesítmény is. Az újraszerveződés legnagyobb kiváltója Bob Crompton ismételt kinevezése a csapat menedzserének 1938. április 2-án. Miután sikerült a klubot megmentenie a kieséstől, a szezon hátralévő részét új tehetségek keresésével töltötte.Négy játékost igazolt is. Hardy érkezett az Aston Villa-tól, Jack Weddle a Portsmouth-tól, Billy Rogers a Preston-tól és végül Nobby Clarke.

BLACKBURN ROVERS 1936
Hátsó sor, balról jobba: A. Hamill, J. Carver, J. E. Thompson, C. H. Binns, W. Crook, W. G. Halsall and J. Gorman.

A szezon viszonylag jól indult a csapatnak. Három nehéz győzelem a Tranmere, a West Ham és Chesterfield ellen. Miután a következő, Sheffield Wednesday elleni meccsen 3:0-ra alul maradt a klub, Crompton változtatott a taktikán és a csapathoz hozta Langton-t a Burscough csapatától. Ennek eredményeképp három újbóli győzelem, meggyőzőbb játékkal.A formajavulás nem csak a bajnoki meccseken látszott meg. A Rovers hosszú évek óta az egyik leghosszabb kupamenetelését vitte véghez, míg nem a hatodik fordulóban egy hazai visszavágón kikaptak a Huddersfield ellen, 54,400 néző előtt.

A meccs utáni csalódottság gyorsan feledésbe merült, mikor is 1:0-ra verték a feljutási harcban egyik legnagyobb kihívójukat, a Coventry-t. A következő meccsek lehetséges 12 pontjából tizenegyet begyűjtve, nagyon jó pozícióba került a Rovers, mire a Sheffield Uniteddel néztek szembe az utolsó meccsükön, már elkönyvelhették a feljutást.

Bár a bajnoki cím csak az utolsó meccsen dőlt el. A Rovers 54, a Sheffield United 53, míg a Sheffield Wednesday 51 ponttal állt az utolsó összecsapás előtt. A Rovers gól nélküli döntetlenje is elég volt a bajnoki cím megnyeréséhez.

Az első osztályban nem indultak valami fényesen a dolgok. De mindössze három bajnoki meccs után a ligát felfüggesztették egészen a második világháború végéig.

BLACKBURN ROVERS 1940 – Háborús Kupadöntő
Mr. A. V. Alexander, haditengerészeti miniszter ráz kezet a Rovers játékosaival. A játékosok jobbról-balra: Chivers, Clarke, Pryde, Whiteside, Butt, Weddle. Illetve a kép bal szélén Mr.John Cotton, a Rovers elnöke.

Az 1939-40-es szezon mindössze egy figyelemreméltó eredményt hozott a Rovers számára. Bejutottak a War Cup (Háború Kupa) döntőjébe, a Wembleybe, ahol is alul maradtak egy góllal a West Ham ellenében.

A háború időszaka alatt ért végett Crompton kapcsolata a klubbal. Néhány órával rá, hogy támadásba vezette a Roverset a Burnley ellen, meghalt.

WordPress Themes