1945 – 1954: Visszaesés és frusztráltság

A második világháború után lassan kezdett a liga ismét újraszerveződni és kezdetét vette az 1946-47-es szezon. Eddie Hapgood, egykori Arsenal játékos kapta meg a lehetőséget, hogy visszavezesse a Roverset az ígéret földjére.
Ez a szituáció különbözött az első világháború utánitól. A Rovers már nem volt az a befolyásos klub, pénzügyileg sem álltak valami megbízhatóan, a csapat építésre fordítható keret is töredéke volt az elégségesnek. A játékoskeretet többnyire 1939-es veteránok, illetve a háború évei alatt felfedezett fiatalok alkották.

A Leyton Orient játékosa, Pete Carey (esik el) nézi a fejesét, miután megverte a kapust (Harry Leyland) és a védőt (Mick McGrath).

Jól kezdődött a szezon, a csapat első négy meccséből hármat hozott. Mindenki bizakodott, de sajnos a jó kezdés után egyre inkább visszaesett a Rovers teljesítménye. Egyre inkább csúsztak lejjebb a tabellán, karácsonyra már a kiesés elkerülése lett a klub fő célja. Sajnos a helyzeten csak tovább rontott, hogy pánik vásárlásba kezdtek és több, mint 26.000 fontért a csapathoz igazolták Jock Weir-t, Jack Oakes-t és Francis McGorrigha-t. Hapgood mindig állította, hogy ezek nem az ő döntései alapján történtek. Mindenesetre az említett új játékosok, illetve a később érkező Alec Venters igazolásából adódó formaugrásnak hála, még ha épphogy is, de bent maradt a klub az első osztályban.

Közben a vezetőség és Hapgood között éles nézeteltérés alakult ki, ennek következményeként a menedzser 1947. február 19-én lemondott.

Hapgood utódja Will Scott lett, bár nem lett túl hosszú életű a karrierje, betegsége miatt kénytelen volt Jack Brutton kezébe adni a gyeplőt. A következő 1946-47-es szezon ugyanúgy, ha nem pocsékabbul indult, mint az előző. A csapat rossz állapotban volt, tele fiatal, tapasztalatlan játékosokkal. A szezon vége felé már kezdett úgy tűnni, hogy a Rovers talán megmenekülhet a sorsa elől, de sajnos az utolsó tíz meccsen mindössze egy begyüjtött győzelem a kiesést jelentette a klubnak. Sötét idők voltak ezek a klub életében, viszont a szezon utolsó meccsén debütált egy fiatal játékos, Bill Eckersley, aki elindult a rögös úton, hogy előbb-utóbb a Rovers legnagyobbjai közé tartozzon.

A másodosztály első két szezonja középmezőnyt jelentett a csapatnak és nem éppen elégedettséggel töltötte el a szurkolókat. Az egyetlen pozitív dolog Eckersley rohamos fejlődése és nemzetközi érdemei voltak.

Több másik fiatal, később nagyobb babérokra törő játékossal is ekkora találkozhattak először a szurkolók. A példa okáért Ronnie Clayton, aki nem sokára meghatározó név lesz a csapatban, az 1950-51-es szezon utolsó meccsén debütált. Abban a szezonban a Rovers hatodik helyre ért be. A következő évben 24 éve nem látott kupamenetelést láthatott a csapattól a nagyérdemű.

Miután a csapat a negyeddöntőn 3:1-re búcsúztatja a nagy rivális Burnley-t, bejut az elődöntőbe a Newcastle United ellenfeleként. Az első, a Hillsboroug pályán rendezett meccsen nem bírtak egymással a csapatok, patthelyzet alakult ki. A visszavágón, néhány igen súlyos bírói tévedésnek is hála, Mitchell egy, a lefújás előtt öt perccel befújt büntetőből eldönti a szarkák továbbjutását.

Mike Harrison fejesének hála a Rovers kétgólos előnyre tett szert a rivális Burnley pályáján, a Turf Moor-on.

Johnny Carey menedzser kinevezése után új szelek kezdtek fújni az Ewood Park körül. Carey lett a klub egyik aranykorszakának előfutára. Annak ellenére, hogy ezt az időt még csak az új idők előtti változás éveinek tartják, Carey számos nagyszerű döntése hozzájárult a csapat későbbi remek szerepléséhez. Erre jó példa Frank Mooney leigazolása vagy a már a csukát szögre akasztó Bobby Langton visszacsalogatása.A hangsúly egyértelműen a támadójátékra került. Tommy Briggs nagyszerű játéka és góljai voltak a biztosíték a csapat remeklésére. Az elkövetkező négy szezonjában 32, 33, 30 majd 32 gólt rúgott a kék fehérek színeiben. Az emberek özönlöttek, hogy láthassák Carey csapatát és bár annak ellenére, hogy a következő szezonok harmadik, illetve hatodik helyei ellenére nem sikerült a feljutás, a Rovers jövője szép lassan egyre rózsásabban alakult.

WordPress Themes